Szombaton országszerte késő éjszakáig nyitva tartanak a múzeumok, a nyíregyházi Jósa András Múzeumban azonban sötét marad: az ország egyik legrégibb közgyűjteménye negyedik éve zárva. Az intézmény 1868-ig vezeti vissza a történetét — akkor alakult meg Nagykállóban a Szabolcs megyei régészeti egylet —, mai gyűjteményében több mint egymillió tárgyat őriznek, köztük az ország legnagyobb honfoglaláskori leletegyüttesét. 2019-ben elnyerte Az év múzeuma címet; alig három évvel később, 2022 januárjában bezárt egy felújítás miatt, amely azóta sem kezdődött el.
A sorsáról épp jövő héten esik szó. Nyíregyháza önkormányzata június 23-án, kedden 16 és 16.45 óra között online lakossági fórumon ismerteti a fejlesztés részleteit; a Microsoft Teamsen tartott egyeztetéshez az alábbi linken lehet csatlakozni.
A meghívó szerint a múzeum „A” és „B” épületei teljes felújításon esnek át, új kiállító- és bemutatótereket, többfunkciós helyiségeket alakítanak ki, a turisztikai attrakciókhoz pedig eszközöket szereznek be. A „C” és „D” épületet elbontják, a belső udvart pedig mindenki számára nyitott, rendezvényeknek is helyet adó zöld közösségi térré alakítják. A beruházás konzorciumban valósul meg: építtetőként a város, partnerként pedig a Közlekedési és Beruházási Minisztérium szerepel.
A gyűjtemény mai otthona maga is történeti darab. A Széchenyi utca sarkán álló neoklasszicista épület eredetileg pénzügyi palotának készült Maróthy Kálmán tervei nyomán, 1926-ra; volt benne megyei hivatal és pártbizottsági székház is, mielőtt 1974-ben átvette a múzeum. Nevét a XIX. századi orvos-régész és múzeumalapító Jósa Andrásról viseli. A 2006 és 2008 közötti, mintegy 300 millió forintos belső felújítás után a város egyik meghatározó kulturális műhelyévé vált, de már négy éve zárva van, állaga folyamatosan romik.
Hogy idáig jutott az ügy, azt tavaly anyáron Szabolcs24-en részletesen megírtuk. A múzeum 2022 januárjában finisszázzsal búcsúzott a közönségétől; az akkori ígéret szerint 2024-re újra nyílt volna korszerű kiállítóhelyként, a belvárosi kulturális negyed záróelemeként. Az első pályázat 2,8 milliárd forintot — csaknem teljes egészében uniós forrást — ítélt meg, a kivitelezés határidejét 2023 szeptemberére tűzték; a tervek négyezer négyzetméteren, tizenöt turisztikai attrakcióval, digitális falakkal, VR-székekkel és greenbox-technológiával számoltak. A kiállítást le is bontották, a több mint egymillió tárgyat raktárakba és vándorkiállításokba költöztették, a munka mégsem indult el.
A 2022-es energiaválság ezt a beruházást is elsodorta: országosan leállították a kifizetéseket, a projekt lekerült a listáról, a városvezetés pedig évekig nem közölte, mi lett a felújítással. A fordulat 2024 őszén jött, amikor egy kormányhatározat (1296/2024) közel megduplázta a keretet, 5,75 milliárd forintra; az új projekt kezdetét 2025 szeptemberére, befejezését pedig 2028 augusztusára tették.
A megakadt felújításról idén márciusban az Index is beszámolt (Bán Dávid), egyebek mellett a korábbi cikkünkre is hivatkozva. Az írás szerint az újranyitás dátuma folyamatosan csúszik; a múzeum igazgatója 2025 végén úgy fogalmazott, abban bíznak, hogy a munka 2026 első felében elkezdődhet.
A nyíregyházi eset nem egyedi
A bezárt épület csak a jéghegy csúcsa. Ahogy Zsámbéki Anna a Válasz Online-on megjelent helyzetképében írja, a megyei hatókörű városi múzeumok nagy része hasonló cipőben jár — Szentendre főterén például a Kereskedőház már hosszú évek óta zárva áll. A szakma bajai pedig jóval mélyebbre nyúlnak, mint egy-egy elakadt felújítás.
A gond gyökere részben szerkezeti. A megyei múzeumok 2012-ben kerültek a városi önkormányzatokhoz, és Zsámbéki szerint a rendszer eleve egyenlőtlen: minden intézmény sorsa azon múlik, mennyire áldozatkész a fenntartó város. Az állami normatív támogatás 2019 óta változatlan, és sok helyen a béreket sem fedezi, a működést pedig csak részben. Ami hiányzik, azt pályázatból és saját bevételből kell előteremteni — ez elveszi az időt a tudományos munkától és azt a hamis látszatot kelti, mintha a múzeum profitból élne, holott a befolyt pénz többnyire az alapműködésre megy el.
A pénzhiány a szakma legapróbb gesztusaiba is beleivódik. Zsámbéki leírása szerint a műtárgyvédelem alapanyagait és eszközeit — a szikepengét, a vegyszereket, az elszívók cserélhető szűrőbetétjét — jórészt a Nemzeti Kulturális Alap pályázataiból, azt a keretet pedig nagyrészt az ötöslottó játékadójából fedezik. Egy 1,5 milliós keretű pályázaton egy megyei múzeum restaurátorosztálya legfeljebb 6–700 ezer forintot kap egy egész évre; nem ritka, hogy a hiányzó eszközöket a munkatársak a saját pénzükből veszik meg, mert egy váratlanul előkerült, romlékony lelet nem várja ki a következő pályázati kört.
És ott a kettősség, amit a látogató nem lát: makulátlan kiállítótermek, mögöttük viszont elhagyott iskolaépületbe szorult régészeti bázis, rögtönzött restaurátorműhely, omladozó falú alagsori konzerválóhelyiségek és beázó irodák — helyenként az életveszélyt súroló körülmények. A túladminisztráltság, a mesterségesen alacsonyan tartott létszám és a szakember-utánpótlás hiánya tetejébe Zsámbéki szerint sok múzeumi szakember kilátástalannak érzi azt a hivatást, amelyre az életét tette fel.
A helyzetkép erősebb állami szerepvállalást sürget: kiszámítható finanszírozási modellt, külön költségvetési sorokat a karbantartásra, a restaurálási anyagokra és a gyarapításra, valamint olyan ágazatirányítást, amelynek nem a látványos kiállítás és a magas látogatószám az első számú elvárása. Zsámbéki tételmondata szerint a kérdés nem az, hogy tudnak-e alkalmazkodni a múzeumok, hanem az, hogy meddig várjuk el tőlük, hogy pusztán a dolgozók áldozatvállalásával tartsanak életben egy közös felelősségű kulturális rendszert.
Új kormány, új kultúrpolitika
A választ minderre most az új kormány ígéri. „A magyar állampolgárok április 12-én úgy döntöttek, hogy felszabadítják az országot” – ezzel kezdte expozéját Tarr Zoltán, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter a parlament művelődési bizottsága előtti meghallgatásán, ahol kultúrharc helyett kultúrbékét hirdetett.
A bejelentett lépések jó része épp azokat a pontokat érinti, amelyeket a szakmai helyzetkép feszeget. A miniszter terveiben szerepel, hogy megszűnik a Közgyűjteményi Központ, a tagintézmények visszakapják önállóságukat, a kormány leállítja a múzeumi költöztetéseket — egyebek mellett a Közlekedési, a Hadtörténeti és a Mezőgazdasági Múzeum ügyében —, és értékalapú rekonstrukcióba kezd az Iparművészeti Múzeumnál. Tarr a vidéki múzeumok szakmai önállóságának visszaállítását, a központosítás lebontását és a közgyűjteményi dolgozók bérének rendezését is ígérte, valamint a magánszemélyekhez kikölcsönzött műtárgyak felülvizsgálatát és a kölcsönzés átlátható protokollját.
Hogy mindebből Nyíregyházán mi valósul meg, a június 23-i fórumon derülhet ki. Egyelőre annyi biztos, hogy szombat este, amikor az ország múzeumai megtelnek látogatóval, a Jósa András Múzeum sötét marad. A városban a Görögkatolikus Múzeum mellett a Kállay Gyűjtemény kínál programot: a Mohács 500 emlékévhez kapcsolódva a török hódoltság és a végvári harcok korát idézik meg a Múzeumok Éjszakáján. A délutántól éjfélig tartó programon páncélos párbajok, török–magyar csatabemutatók, végvári harci jelenetek és zenés történelmi előadások várják a látogatókat, az estét pedig tűzzsonglőr-show zárja. A családokat interaktív páncél- és fegyverbemutató, íjászat, hagyományőrző kuglilövészet, valamint kézműves foglalkozások is várják, miközben a középkori és reneszánsz páncélokból rendezett kiállítást is megtekinthetik. A felnőtt belépő 2000 forint, a 6 év feletti gyerekeké ennek a fele, a kisebbek ingyenesen látogathatják a programot szombaton délután 4-től éjfélig.
